Önéletrajz

1992-ben szereztem általános orvosi diplomát a Pécsi Orvostudományi Egyetemen. Harmadéves koromtól részt vettem a Pszichiátriai Klinika egy kutatócsoportjában, amely a szorongás és a pánik jellegzetességeit vizsgálta, ebből írtam a diplomamunkámat is. Ezt követően 10 évet dolgoztam a Fejér Megyei Szent György Kórház I. Pszichiátriai Osztályán. Ez alatt az idő alatt 1996-ban pszichiátriából, 1999-ben addiktológiából (szenvedélybetegségek gyógyítása) szereztem szakorvosi képesítést. Ezekben az években a pszichiátriai fekvőbetegellátás minden szegmensében gyakorlatot szereztem, a szorongásos- és hangulatzavaroktól a pszichózisokig. Közben pár- és családterápiát tanultam Pécsett, a Megújulás Családterápiás Intézetben. Szakvizsgát ebből ugyan nem tettem, mert 2002-ben Svédországba távoztam. Főorvosi kinevezésemet a Stockholmi Addiktológiai Centrumban kaptam 2007-ben. Több mint 10 évet dolgoztam ezen a klinikán, ahol alkohol- és drogfüggő betegekkel, illetve a náluk előforduló pszichiátriai kórképekkel foglalkoztam. 2013-2020 között hasonló feladatkört láttam el az Eskilstunai Addiktológiai Centrumban. Mindkét klinikán hangsúlyos feladatom volt a függőségek hátterében gyakran fellelhető Figyelemhiány/hiperaktivitás (ADHD) gyanúja esetén, annak kivizsgálása és kezelése. Hasonló területeken dolgoztam 2021-2023 között, részidőben, az Uppsalai Egyetemi Klinika (Akademiska Sjukhuset) Addiktológiai és Neuropszichiátriai Szekciójában, ahol az addiktológiai járó- és fekvőbeteg ellátásban vettem részt, valamint ADHD irányú kivizsgálásokat és a diagnosztizált betegek kezelését végeztem

Eközben 2018-ban kezdtem újra dolgozni Magyarországon is, részidőben, a székesfehérvári Rév Szenvedélybetegsegítő Ambulancia szakorvosaként. Később elvállaltam a középsúlyos értelmi fogyatékosok részére fenntartott Szent Kristóf Ház pszichiáter konzulensi szolgálatát. Az előbb említett Rév, ma már egy általános pszichiátriai ellátásra is engedéllyel bíró, egyházi fenntartású, a katolikus Caritas által finanszírozott rendelés, amely ennek következtében térítésmentesen áll a gyógyulást keresők szolgálatára. Ezt a két feladatot jelenleg is ellátom, 2022 januárjától összesen havi 25 %-os időkeretben. A fennmaradó időmben a Christophorus pszichiátriai magánrendelőmben állok a hozzám fordulók rendelkezésére.

Magánrendelőm névválasztása, a Christophorus, arra is utal, hogy a fenti három helyen végzett tevékenységeimet mégis ugyanazon szakmai és eszmei alapokon végzem. Christophorus, vagyis Kristóf ugyanis a révnél, az átkelésben segítette az arra járókat.

Szakmai mestereim:

Hálás vagyok azoknak a tanáraimnak és idősebb kollégáimnak, akiktől sokat tanultam. Egyetemi éveimből elsősorban, Ozsváth Károly professzor úrnak, aki a régi szigorú hierarchikus viszonyok helyett, egy új, humánus, partneri szemléletet képviselt, mind a kollégák, mind a betegek felé. Hálás vagyok Kállai Jánosnak, a PTE Magatartástudományi Intézet emeritus professzorának, aki egykor fiatal oktatóként a szorongás-kutatás rejtelmeibe vezetett be és ezzel a pszichiátria iránti érdeklődést felkeltette bennem.

Rezidensi képzésemet a néhai OPNI-ban (Lipótmező) töltöttem. Ebből az időszakból különösen szívesen gondolok vissza Rigó Péter főorvos úrra, aki ott a Pszichózis Osztály vezetője volt. Nagyon alapvető dolgokat tanított a másik emberrel való valódi és lényegi találkozás, a másik ember világába való belépés mibenlétéről. Megemlíteném még Szakács Ferenc professzor urat, akinek esetmegbeszélő csoportjai nem csupán alapvető szemléletmódot adtak, de igazi élményszámba is mentek.

Székesfehérvári éveim alatt sokat tanultam osztályvezető főorvosomtól, Reschofszky Ildikótól, aki elvárta, hogy ne legyünk szakbarbárok, hanem elsősorban klasszikus értelemben vett orvosok, és mint ilyenek, a testi bajokat se nézzük el, ha eltérést találunk, annak is menjünk utána, ami nem a szűkebb szakterületünk. Nagyon sokat kaptam Fogarasi Judit főorvos asszonytól, aki a szakmai és etikai dilemmák sokaságába vont be, és ebben a rengetegben a szakmai korrektség és lelkiismeret kompromisszumok nélküli képviseletére tanított, amely azóta is eszményképem maradt. Czikajló Péter főorvos úr a konkrét esetek higgadt végiggondolására, ebből új következtetések levonására tanított. Jól emlékszem első kudarcaimban milyen melegszívű támogatást kaptam tőle. Varga Attila főorvos úr támogató tanácsaira is mindig számíthattam, csakúgy, mint Folmayer Erzsébet és Pajor Katalin kollégáimra.

Pár- és családterápiás kiképzőm, Dr. Székely Ilona volt, akitől rengeteget tanultam, arról, hogy nem csak önmagunkban, hanem kapcsolatainkban is létezünk és ezek gubancait rendezve egyéni életünk is rendezettebbé válik.

Svédországi éveimből hálás vagyok a Stockholmi Addiktológiai Centrum (Beroendecentrum Stockholm) szakmai közösségének, ahol a szenvedélybetegségeken kívül, a neuropszichiátriai kórképek, elsősorban az ADHD kivizsgálásának és kezelésének rejtelmeivel kapcsolatban kaptam alapos képzést és szakmai fejlődési lehetőséget.