Szemléletmód

Életünk folyamata az életutunk - folyamatos úton levés. Folytonosan tartunk valahonnét valahová. Ősi emberi tapasztalat, hogy vándorok vagyunk itt a Földön. Kérdés persze, hogy csak sodródunk az áramlatokkal vagy vannak határozott célkitűzéseink. Sokszor azonban, noha van elképzelésünk, hogy merre szeretnénk tartani, mégis elakadásban vagyunk. Falakba ütközünk, áthatolhatatlannak tűnő akadályokba, amelyek helybenjárásra, tétlenségre ítélik az embert. Ezek lehetnek külső, objektív akadályok, de lehetnek belsők, lelkünk mélyének problémái, vagy éppen kapcsolataink kuszaságaiból adódó labirintusok. Hogyan keljünk át ezen a problémahalmazon, hogy továbbhaladhassunk céljaink felé?

Christophorus, magyarul Szent Kristóf, a legenda szerint, egy folyó partján telepedett le, hogy segítsen átkelni az arra járóknak. Rendelésemen valami hasonlót szeretnék tenni, szeretnék segíteni az átkelésben, a továbbhaladásban, azoknak, akik úgy érzik elakadtak. Pszichiáter, addiktológus szakorvos vagyok, több mint 30 éve dolgozok ebben a szakmában és rendelésemen ennek megfelelő szolgáltatást kínálok. A Szent Kristóftól vett inspiráció azonban a számomra jelentősen módosítja a hagyományos orvos-beteg kapcsolatra épülő pszichiátriai gyógyítás modelljét. Ebben a modellben a szakorvosi tudás egy fontos rész, de nem az egész. Nem pusztán a szakmai regiszterekben leírt pszichés betegségek gyógyítását tűzöm ki célul, hanem a teljes embert, az életút egészét figyelembe véve, szeretném továbbsegíteni aktuális elakadásaiból.

Amennyiben ennek az elakadásnak, a modern pszichiátria szakmai kritériumait kimerítő, valamilyen néven nevezhető pszichés betegség (depresszió, egyéb hangulatzavar, szorongásos betegség stb.) a konkrét oka, akkor az a szakma szabályai szerinti kivizsgálást és gondos kezelést igényel. De nem mindenki beteg, aki problémával küzd. Lehetnek alapvető, az élet értelmét feszegető egzisztenciális, az életfilozófiát illető elakadások, amelyek hosszabb idő után szintén depresszióra emlékeztető képet okoznak. Kedvező szele csak annak lehet, aki tudja hová tart - mondta az antik filozófus, Seneca. Ugyanezt a gondolatot fogalmazta meg a XX. századi pszichiátria egyik óriása, Viktor E. Frankl, aki szerint az értelem keresése, vagyis életünk értelmének az itt és most-ban való megtalálása nélkül nincs igazi lelki egészség. Az ilyen típusú útkeresésben való támogatásra is nyitottnak érzem magam.

Etikai alapelveim a klasszikus hippokratészi eskü pontjainak modern megfogalmazását követik:

• feltétlen tisztelet minden emberi élet iránt, függetlenül annak aktuális életminőségétől, a fogantatástól a természetes halálig;
• a teljeskörű diszkréció, vagyis az orvosi titoktartás szigorú betartása;
• az orvosi szereppel való bármely visszaélés kizárása;
• a kliensek autonómiájának tiszteletben tartása;
• az esetek felvállalásakor a kompetencia-határok tekintetbevétele;
• a diagnosztikai és terápiás módszerekben a modern, bizonyítékokon alapuló orvoslás eredményeinek alkalmazása;
• a kezelésben résztvevő további szakemberekkel, illetve a társintézmények képviselőivel szembeni kollegiális magatartás.